Bár ritkán gondolunk rá ebben az összefüggésben, de a légzésünk a legjobb feszültség oldó, energizáló eszközünk, amely folyamatosan rendelkezésünkre áll, amíg csak élünk.
Szervezetünk egyik legfontosabb méregtelenítő szerve a tüdő. Belégzéskor testünk sejtjei oxigénhez jutnak, kilégzéskor pedig eltávozik az anyagcsere végterméke, a széndioxid.
Az emberek többsége felületesen lélegzik, ami csökkenti a vér oxigén telítettségét, hátráltatva ezzel a méregtelenítést. Mivel a méreganyagok egy része így nem tud távozni, fáradttá, lehangolttá, erőtlenné válunk.
A helyzetet csak tovább rontja, hogy stresszhelyzetben, vagy ha félünk, automatikusan visszafojtjuk a lélegzetünket, tovább csökkentve a bejutó oxigén mennyiségét.
Ha képesek lennénk mélyebben, lassabban lélegezni, és naponta néhány percet tudatosan irányítani légzésünket, számos kedvező élettani hatást figyelhetnénk meg magunkon.
Az utóbbi időben a nyugati orvoslás is kezd felfigyelni a különféle légzéstechnikákra, ugyanis vizsgálatok azt mutatták, hogy már napi tíz perc tudatos légzés jelentősen csökkenti a feszültségszintet, valamint többlet energiával lát el.
Nagyon fontos a helyes légzés megtanulása. Az ún. teljes tüdős légzés az alhasba történő levegővétellel kezdődik, majd a mellkas középső, végül a tüdő felső részét töltjük meg levegővel. A kilégzés ugyanebben a sorrendben történik, tehát először a hasunkból fújjuk ki a levegőt, majd a mellkas középső, végül pedig a kulcscsonti részéből.
Optimális esetben a légzés orron keresztül történik, így a beszívott levegő fel tud melegedni és az orrjárat belső falát borító csillószőrök egyúttal meg is szűrik.
A helyes légzés által nagyobb mennyiségű levegőt lélegzünk be, javítjuk a vérkeringésünket, erősítjük a szívizmot és a tüdőt, gyorsítjuk az emésztési folyamatot. Emellett a megfelelő légzés pozitívan befolyásolja vérnyomásunkat, pulzusszámunkat és az immunrendszerünk működését.
Létezik egy ún. orrciklus, melyet a központi idegrendszer szabályoz. Egy annyit jelent, hogy vannak időszakok, amikor a bal orrjáraton keresztül tudunk könnyebben lélegezni és vannak időszakok, amikor a jobbon keresztül. Ezek a ciklusok 25-200 percenként váltakoznak. Ez a jelenség az agyféltekék dominanciájával függ össze.
Amikor könnyebben tudunk lélegezni a bal orrjáraton keresztül, akkor a jobb agyfélteke működése dominánsabb, fordított esetben éppen a bal agyféltekénk aktívabb. Ezt használja ki az egyik leghatékonyabb légzéstechnika, a váltott orrlyukú légzés.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy hüvelykujjunkkal elzárjuk a jobb orrjáratot, és a szokásosnál valamivel mélyebben lélegzünk be a bal orrjáraton keresztül. Utána szabaddá tesszük a jobb orrjáratot és egyidejűleg elzárjuk a balt, és így a szabaddá vált jobb orrjáraton keresztül hosszan, nyugodtan kilélegzünk. Az előbbiek szerint most a jobb orrjáraton keresztül belélegzünk, és balon keresztül kilélegzünk. Ezt ismételhetjük 5-10 alkalommal, de eleinte a megnövekedett oxigén mennyiség miatt kicsit szédülhetünk.
A váltakozó légzéssel a bal, majd jobb orrjáraton keresztül természetes módón tudjuk egyensúlyba hozni a két agyféltekét, ennek hatására az agyunk gondolkodó, elemző része harmóniába kerül a megérző, intuitív résszel, így képessé válunk egy időben kihasználni mindkét agyfélteke erősségeit és speciális adottságait.